Antipátia a látással szemben, Antropozófia
A megismerés és az akarat, az antipátia- és szimpátia-folyamatok összekapcsolódása a látás működésében; az embernek az állatokhoz képest erősebb elkülönülése a környezettől.
A gondolkodás illetve az akarat távolság a látás tesztelésekor egymással való áthatottságának szükségességéről.
A világtól való elkülönülés a rátekintésben, a világhoz való kapcsolódás a cselekvésben. A lélek-működések egymásba áramlása. Brentano és Sigwart vitájának példáján az ember objektív ítélőképességéről.
Az érzés, mint visszafogott megismerés és visszafogott akarat: az akaratban illetve a gondolkodásban rejlő szimpátia illetve antipátia megnyilvánulása. Az antipátia a látással szemben létrejötte a testben a vér és az idegek érintkezése által, a szem és a fül példáján.
Wagner és Hanslick vitája az érzésről és a megismerésről a zenei hallásban. A mai pszichológia téves nézetei az érzékek tanának példáján.
A kantianizmus tévedései. Tegnap az akarat antipátia a látással szemben, mibenlétéről beszéltünk, arról, ahogy az akarat az emberi szervezetbe tagozódik. Most pedig szeretnénk az akaratnak azokat az emberhez fűződő viszonyait, amelyeket megismertünk, gyümölcsözővé tenni az ember-lény többi tagjának szemléletében is.
Bizonyára észrevették, hogy az ember-lény eddigi tárgyalása során főként az intellektuális, a megismerő tevékenységre voltam tekintettel egyfelől, másfelől pedig az akarati tevékenységre. Azt is bemutattam önöknek, hogyan áll kapcsolatban a megismerő tevékenység az ember idegi lényével, és hogyan függ össze az akaraterő a vér működésével.
Ha elgondolkodnak a dolgon, azt fogják kérdezni: mi is a helyzet a harmadik lelki képességgel, az érzéssel? Erre kevéssé voltunk még tekintettel. De éppen azáltal, hogy az érzést vesszük ma jobban szemügyre, adódik arra is lehetőségünk, hogy az emberi természet másik két oldalát, a megismerő illetve az akaratjellegű részét is alaposabban megvizsgálhassuk. Egy dolgot kell csak még tisztáznunk magunkban, amit persze különböző összefüggésekben már megemlítettem.
Nem lehet a lelki képességeket pedánsan különválasztani - gondolkodás, érzés, akarat - mert a teljes eleven lélekben az egyik működés mindig átmegy a másikba.
Szerző: Széchenyi Optika máj 16, szakértői blog Mi alapján vagy rögtön szimpatikus vagy antipatikus? Mit tudnak azok, akik sikeresebbek magánéletükben, munkájukban?
Nézzük csak meg az egyik oldalon az akaratot. Bizonyára tudatosítani tudják magukban, hogy nem képesek akarni azt, amit nem hatnak át egyfajta képzetalkotással, vagyis megismerő jellegű tevékenységgel.
Próbáljanak meg, még ha csak felületes önvizsgálatban is, az akaratukra koncentrálni. Mindig azt találják majd, hogy az akarati aktusban valahogy mindig benne van a képzetalkotás. Egyáltalában nem is lennénk emberek, ha nem volna képzetalkotás az akarati aktusunkban. Egy tompa, antipátia a látással szemben tevékenységből hajtanánk végre mindazt, ami az akaratunkból áramlik, ha nem hatnánk át képzeti működéssel a cselekvést, amely az akaratból buzog elő. Nos, ugyanúgy, ahogy minden akarati működésben benne van a képzetalkotás, úgy mindenféle gondolkodásban benne van az akarat.
Egy önmegfigyelés - még ha csak igen felületes is - pedig arra a felismerésre vezeti majd önöket, hogy amikor gondolkodnak, gondolataikba mindig beleáramlik az akarat is. Ahogy megformálják magukat a gondolatokat, ahogy az egyik gondolatot összekapcsolják a másikkal, ahogy ezek átmennek az ítéletalkotásba és a következtetésbe, mindezt finoman áthatja egy akarati működés.
Ezért tulajdonképpen csak azt mondhatjuk: az akarati tevékenység főként akarati tevékenységből áll és magában hordozza a gondolkodó tevékenység beáramlását; a gondolkodó tevékenység főként gondolkodó tevékenységből áll és magában hordozza az akarati tevékenység beáramlását.
Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
Az egyes lelki működések esetében tehát nem lehetséges pedáns különválasztás, mert az egyik működés belefolyik a másikba. Amit felismerhetnek a lélekben - ti. Figyeljék meg például az ember szemét.
A szembe hatolva - ha teljességében vizsgáljuk - folytatódnak az idegek, de a szembe hatolva folytatódnak a vérpályák is. Azáltal, hogy az idegek az ember szemébe hatolva folytatódnak, beáramlik a szembe a gondolkodó, a megismerő tevékenység, azáltal pedig, hogy a vérpályák hatolnak bele a szembe, beáramlik a szembe az akarati működés.
A konfliktus kutatás, az összefüggések ismeretének gyakorlati hasznosítása (ujmedicina, biologika)
Így az érzékelő tevékenységek perifériájáig menően a testben is összekapcsolódik az akarat és a képzetalkotás, illetve antipátia a látással szemben megismerés.
Ez minden érzék esetében így van, de minden mozgásszervünkben is, amely az akaratot szolgálja, ugyanígy igaz: az akaratunkba, a mozdulatainkba az idegpályákon keresztül behatol a megismerés, a vérpályákon keresztül pedig az akarat.
Nos, meg kell ismerkednünk a megismerő tevékenység sajátos működésével is. Utaltunk már erre, azonban teljesen tudatában kell lennünk, hogy mi minden is rejlik ennek az emberi működésnek teljes komplexumában, amely a megismerés, a képzet irányába hat.
Sikeresen feliratkoztál!
Már elmondtuk: a megismerésben, a képzetalkotásban tulajdonképpen antipátia él. Bármily különös is ez, mindent, ami a képzetalkotás irányában működik, antipátia hat át.
Azt mondhatják: hiszen ha valamire rátekintek, akkor ebben a rátekintésben mégsem antipátiával élek.! De igen, azzal élnek! Antipátiát gyakorolnak, amikor ránéznek egy tárgyra.
A látás szó antonimja
Ha csak idegi tevékenység működne a szemükben, akkor minden tárgy, amelyre ránéznek, utálatossá válna, antipatikus volna az önök számára. Csak azáltal, hogy rövidlátás népi orvoslás akarati működés, amely szimpátiából áll, szintén belefolyik a szem tevékenységébe, azáltal, hogy testileg behatol a szemükbe a vérszerű, csak ezáltal törlődik ki a tudatukból az antipátia érzése az érzéki rátekintésben, és a szimpátia illetve az antipátia közötti kiegyenlítődés hívja életre a látás objektív, elfogulatlan aktusát.
Úgy jön ez létre, hogy egyensúlyba kerül a szimpátia és az antipátia, és számunkra egyáltalán nem tudatosodik a szimpátia és antipátia a látással szemben antipátia egymásba áramlása. Ha tanulmányozzák a goethei színtant83, amelyre ebben az összefüggésben egyszer már felhívtam a figyelmet - főképp a fizikai-didaktikai részét, akkor látni fogják: mivel Goethe antipátia a látással szemben a látás mélyebb működésébe, ezáltal az ő vizsgálódásában mindjárt előbukkan a színárnyalatokban a szimpátia és az antipátia.
Csak egy kicsit kell belemenniük egy érzékszerv tevékenységébe, és mindjárt rátalálnak, hogyan bukkan fel a a látásvizsgálatokról, illetve az antipátia az érzékszervi működésben.
- Kanadai Magyarság, január-június (5. évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
- Az ellentét, idegen szóval antoníma, nem csupán nyelvészeti fogalom, hanem filozófiai Pl.
Ugyanis az érzékszervi működésben85 a tulajdonképpeni legkisebb látomás részből, a képzetalkotó részből, az idegi részből ered az antipátia, a szimpátia pedig a tulajdonképpeni akarati részből, a vérrészből. Jelentős különbség van, amelyet már az általános antropozófiai előadásokban is többször kiemeltem, antipátia a látással szemben állatok illetve az ember között a szem berendezésének tekintetében.
Igen sajátos, hogy az állatok szemében sokkal több a vér-működés, mint az emberében. Ebből kiderül, hogy az állat a szemébe is - és a többi érzékszervvel is így van ez - sokkal több vér-működést küld, mint az ember. Ez azt jelenti, hogy az állat az érzékeiben sokkal több szimpátiát, ösztönös szimpátiát alakít ki a környezet iránt, mint az ember. Az embernek igazából több antipátiája antipátia a látással szemben a környezet felé, mint az állatoknak, ez azonban a szokványos életben nem jut el a tudatba.
Csak akkor jut el a tudatba, ha a környezetre való rátekintés addig a benyomásig fokozódik, amelyre undorral reagálunk. Ez csupán minden érzéki észlelés felfokozott benyomása; undorral reagálunk a külső benyomásra. Ha egy olyan helyre mennek, ahol rossz szag van, és undort éreznek e rossz szag szférájában, akkor ez az undorodás nem más, mint annak a fokozódása, ami minden érzékelési működésben megtörténik, csakhogy a szokványos érzékelésben a tudati küszöb alatt marad, hogy undor kíséri az érzékletet.
Ha azonban nekünk, embereknek nem volna több antipátiánk a környezetünk irányában, mint az állatoknak, akkor nem különítenénk el önmagunkat oly erősen a környezetünktől, mint ahogy valójában elkülönülünk.
Az állatokban sokkal több szimpátia van a környezet iránt, ezáltal sokkal inkább összenőttek a környezettel, és ezért sokkal inkább antipátia a látással szemben antipátia a látással szemben vannak utalva a klímától, az évszakoktól stb.
Mivel az embernek sokkal több antipátiája van a környezet iránt, ezért személyiség. Az a körülmény, hogy a tudatküszöb alatti antipátiánk által el tudjuk különíteni magunkat a környezettől, ez a tény adja az elkülönült személyiségtudatunkat.
Ezzel azonban olyasvalamire utaltunk, ami nagyon lényegesen hozzájárul az ember-lény teljes antipátia a látással szemben. Láttuk, hogyan folyik egybe a megismerő- illetve képzetalkotó tevékenységben: a gondolkodás testi értelemben az idegi működés és az akarat testi értelemben a vérműködés. De ugyanígy az akarati működésben is egybefolyik a képzetalkotási, illetve a tulajdonképpeni akarati működés.
Ha akarunk valamit, mindig szimpátiát alakítunk ki az iránt, amit akarunk. De mindig teljesen ösztönös akarat maradna ez, ha nem volnánk képesek arra is, hogy az akarat szimpátiájához hozzáadott antipátiával személyiségként elkülönítsük önmagunkat a tettől, az akart dologtól. Csakhogy most az akart dolog iránti szimpátia kerekedik felül, és csupán egy kiegyenlítést érünk el a szimpátia mellett azzal, hogy antipátiát is adunk hozzá.
Ezáltal azonban a szimpátia, mint olyan, megmarad a tudati küszöb alatt, csupán ennek a szimpátiának egy része hatol be abba, amit akarunk. Abban a nem túl számos cselekvésben86 persze, amelyeket nem pusztán az értelemből eredően hajtunk végre, hanem amelyeket valódi lelkesedéssel, odaadással, szeretettel végzünk, itt oly erősen felülkerekedik a szimpátia az akaratban, hogy a tudatunk küszöbén is átjut, és akaratunk maga szimpátiával áthatottan jelenik meg számunkra, miközben máskor objektív dologként kapcsol össze bennünket a környezettel, így jelenik meg.
Ugyanúgy, ahogy csak kivételes esetben - és nem mindig - szabad a környezet iránti antipátiánknak a tudatunkba emelkednie a megismerésben, úgy a mindig meglévő, a környezet iránti szimpátiánknak is csak kivételes esetekben, a lelkesedésben, az odaadó szeretetben szabad a tudatunkba kerülnie.
Máskülönben mindent ösztönösen hajtanánk végre. Sohasem lennénk képesek beilleszkedni abba, amit a világ - például a szociális életben - objektíve megkövetel tőlünk. Éppen azért kell gondolkodással áthatnunk az akaratot, hogy ez az akarat beilleszthessen bennünket az emberiség egészébe, illetve a világfolyamatba Talán világossá válik az önök számára, ami eközben történik, ha belegondolnak, milyen pusztítást is végezne valójában az emberi lélekben, ha ez az egész dolog, amelyről az imént antipátia a látással szemben, a hétköznapi életben tudatos volna.
Ha ez a dolog a szokványos életben folytonosan tudatos volna az ember lelkében, akkor egy jókora adag antipátia volna az ember tudatában, amely minden cselekvését kísérné. Ez rettenetes lenne! Akkor az ember úgy járna- kelne a világban, hogy folyton az antipátia atmoszférájában érezné magát. Bölcs elrendezése a világnak, hogy erőként bár szükség van erre az antipátiára a cselekvéseinkhez, de nem válik számunkra tudatossá, hanem a tudati küszöb alatt marad.
Nos, hogy úgy mondjam, az emberi természet egy különös misztériumába tekintenek itt bele, egy olyan misztériumba, amelyet tulajdonképpen minden jobb ember megérez, amelyet azonban a nevelőnek illetve a tanárnak teljesen a tudatába kellene emelnie. Miután kezdetben gyermekek vagyunk, többé-kevésbé persze tisztán szimpátiából cselekszünk.
Bármily különösen hangozzék is, minden, amit a gyermek tesz, ahogy tombol, azt a cselekvés illetve a tombolás iránti szimpátiából teszi. A látás felbecsülhetetlen a szimpátia megszületik a világban, akkor nem más, mint erős szeretet, erős akarat.
Antipátia a látással szemben nem maradhat így, át kell járnia a képzetalkotásnak, bizonyos értelemben folytonosan meg kell, hogy világítsa a képzetalkotás.
Ez átfogó módon történik meg, amikor a puszta ösztöneinkbe belehelyezzük az ideálokat, az erkölcsi ideálokat. És most jobban megérthetik majd, hogyan lehet lézerrel korrigálni a látást mit is jelent tulajdonképpen e téren az antipátia.
Ha az ösztön-impulzusok88, amelyeket a kisgyermekben megfigyelünk, kézművesség látótávolságból életünkön át csak szimpatikusak maradnának, ahogy a kisgyerekben szimpatikusak, akkor az ösztöneink befolyása alatt, animálisan fejlődnénk.
Ezeknek az színes kontaktlencse korrekciós látás antipatikussá kell válniuk számunkra, antipátiát kell beléjük töltenünk.
- Mit néznek meg legelőször rajtad? - Széchenyi Optika
- A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei 12 A három világ 1.
Ha antipátiát töltünk beléjük, akkor ezt az erkölcsi ideáljaink által tesszük, amelyek számára antipatikusak az ösztönök, és amelyek a születés és a halál közötti életünkben először adnak hozzá antipátiát az ösztönök gyermeki szimpátiájához. Ezért az erkölcsi fejlődés mindig aszketikus dolog. Csupán helyes módon kell értelmezni ezt az aszketizmust. Mindig egyfajta gyakorlatozás ez az animális leküzdésében. Mindezek meg kell, hogy tanítsanak bennünket arra, hogy az akarat milyen nagymértékben nem csupán az ember gyakorlati cselekvésének az akarata, hanem hogy a képzetalkotás, a megismerő tevékenység is mennyire áthatja.
Nos, a megismerés, a gondolkodás illetve az akarat között ott van középen az ember érzelmi működése. Ha képzetet alkotnak arról, amit most az akaratról és a gondolkodásról levezettem, antipátia a látással szemben a következőt mondhatják. Egy bizonyos középső határvonaltól áramlik ki egyfelől mindaz, ami szimpátia: az akarat; a másik oldalon pedig kiáramlik mindaz, ami antipátia: a gondolkodás.
De az akarat szimpátiája visszahat a gondolkodásra is, és a gondolkodás antipátiája szintén visszahat az akaratra.
