A kommunikáció természetes csatornái a látás, Kommunikáció
Kód szerint[ szerkesztés ] Nem nyelvi kommunikáció[ szerkesztés ] Nonverbálisnak vagy nem nyelvinek nevezünk minden olyan kódot, ami nem használ nyelvet. Példa az érintés, a térköz lásd proxemikaa testbeszéd sok más jele lásd arcjáték, szemkontaktusok, gesztusokés az öltözködés. A jelek utalnak az üzenet tartalmára, ami lehet akaratlagos igen vagy nem intésevagy akaratlan, mint az izzadás.
Ide tartoznak a feromonok által közvetített jelek is.
- BUDA BÉLA: A KÖZVETLEN EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ SZABÁLYSZERŰSÉGEI
- Kétéltűek látási szerve
- Kommunikáció – Wikipédia
- Hogyan lehet megállítani a progresszív hiperópiát
- Irodalomjegyzék Előszó E könyv több mint húsz éves története során elég jelentős befolyást gyakorolt a hazai kommunikációs kutatásokra és oktatási próbálkozásokra, annak ellenére, hogy szinte "szamizdatként" jelent meg.
Az írott, különösen a kézzel írott szövegek is tartalmaznak nem nyelvi elemeket, mint a stílus, a betűk vagy írásjegyek formálása, a szavak elrendezése, vagy az érzelmek kifejezése emotikonokkal.
Az élőlények kiértékelnek minden jelet, amit érzékeikkel fel tudnak fogni.
Tartalomjegyzék
Szóbeliség[ szerkesztés ] A hatékony szóbeli kommunikáció sok tényezőtől függ, és nem szigetelhető el teljesen a nem nyelvi a kommunikáció természetes csatornái a látás. A beszédhez szorosan kapcsolódnak a nem nyelvi kommunikáció elemei, készség mások meghallgatására és a magyarázatra.
Az emberi nyelv szimbólumok szavak, lexémák és nyelvtani szabályok összességeként definiálható, ahol is a szabályok kezelik a szimbólumokat. A nyelvmint olyan, a nyelvek közös tulajdonságaira utal. A nyelvtanulás a kora gyermekkorban a legintenzívebb, amikor a gyerek anyanyelvét tanulja. Ekkoriban könnyen tanulja, de könnyen el is felejti a nyelvet.
A több ezer nyelv közül a legtöbb lexémáit hangsorok beszélt nyelvvagy gesztusok és mimika építi fel jelnyelvek.
Nincs éles választóvonal a nyelvjárás és a külön nyelv között. A természetes nyelvek mintájára alkottak mesterséges nyelveket emberi használatra, amelyek a természetes nyelvekhez hasonlóan építkeznek. Erre példa az eszperantó és a volapük. Egy másik fogalomrendszerben mesterséges nyelvnek nem ezeket, hanem a programozási nyelveket tekintik, amelyek egyaránt szólnak az emberhez és a számítógéphez.
Az ember a matematikát is nyelvszerűen fogja fel, így beszélünk a különféle matematikai formalizmusok nyelveiről. A kommunikáció többnyire kölcsönös, azaz a résztvevők egyszer adók, másszor vevők. A hatékony kommunikáció jellemzői: Az információközlésre szabványos nyelvezetet használ. Ha valami tisztázásra szorul, akkor rákérdez, vagy válaszol, ha rákérdeznek.
Kijelentései közvetlenek, egyértelműek. Közli a többi résztvevővel, ha a tervek vagy a célok változtak. A többi résztvevőt ellátja minden szükséges információval. Megfelelően használja a nonverbális jeleket Megfelelő sorrendben közli az információkat A közlés szerkezete jól felépített [4] Írás[ szerkesztés ] Az írás feltalálása óta a mindenkori technológiának megfelelően fejlődik.
Ennek hatására alakult ki a kommunikációpszichológia és a médiapszichológia.
Az írás története három szakaszra osztható: [5] Az írás a piktogramokból alakult ki képírás. A jeleket kőbe vésték, így nem lehetett mozgatni, azonban elkezdték egységesre alakítani a jeleket. A következő lépésben különféle hordozóanyagokat kezdtek el használni, mint a papiruszta viasztaz agyagtáblátvégül a papírt.
Eközben az írás rendszere leegyszerűsödött, a képírásból ábécék alakultak ki. Az írás mozgathatóvá vált. A harmadik szakasz az újabb technológiára alapult, és elektromágneses sugárzáselektromos és mágneses jelek tárolják és hordozzák az információt.
Navigációs menü
Ezzel a kommunikáció egy olyan folyamat, amiben jelentést kapcsolnak és szállítanak, hogy létrehozzák a megosztott megértést. Gregory Bateson szerint ez az univerzumban fellelhető tautológiák másolása. Ha az olvasó valamit nem ért meg, akkor szintén meg kell beszélnie ezt az íróval. Éppen ezért a vállalatoknál mindenképpen kell beszélgetés, hogy tisztázzák a dolgokat.
Ahogy a kommunikációs folyamatokban, úgy itt is vannak alapfeltevések a résztvevőkről, mint állatokról, emberekről, élőlényekről, gépekről, cselekvő lényekről, viselkedő lényekről. Tekinthetik alapvetően társasnak, vagy részek összességének. Kiemelhetik az elemek egy részét, és azok szempontjából is tárgyalhatják.
A különböző megközelítések különböző fogalmakat, modelleket és elméleteket eredményeznek. Ennek azonban az a következménye, hogy a kommunikáció tárgyalásakor mindig meg kell határozni a szemléletmódot, különben a megközelítések keverése zavart okoz. A személyes tapasztalatok fontossága[ szerkesztés ] A kommunikációt, különösen az emberi kommunikációt nem lehet távolságtartóan kezelni, már csak azért sem, mert ennek tárgyalása további kommunikációt igényel.
Még megfigyelőként is a saját tapasztalatok, előítéletek, belemagyarázások, következtetések, a kommunikáció természetes csatornái a látás még az olyan ösztönösen működő folyamatok is, mint a tudatelmélet is óhatatlanul befolyásolja a kommunikációról alkotott gondolatokat. Ezen nem változtat még az sem, ha a megfigyelő nem érti a nyelvet, amin a résztvevők beszélnek. Mindezek a folyamatok működnek akkor is, ha éppen magáról a kommunikációról esik szó. Ez ahhoz vezet, hogy a megfigyelés és a leírás a felszínen mozog, és éppen a lényeget nem tudja megragadni.
Korlátozza a jelenség szerkezetének megértését, Cselekvéselméleti megközelítés[ szerkesztés ] Cselekvéselméleti megközelítésben a kommunikáló felek közös cselekvést hajtanak végre. Ezzel további belső folyamatokat vesznek számításba, mint célt, terveket és gondolatokat. A kommunikációt magát is cselekvésnek tekintik, amit meghatároznak a céljai. Ezek egyike a megértés, de a feleknek további céljai is vannak, amelyek a helyzettől függenek, és amelyek csak közösen érhetők el.
Társas cselekvésként csak a kölcsönös kommunikáció értelmezhető. Ez például azt jelenti, hogy a beszéd és a hallgatás csak egymással párban jöhet létre.
A kölcsönös kommunikáció nem egymástól elszigetelt egyének cselekvéseinek összessége. Egy további ismertetőjel a kreativitás : új ötletek, gondolatok, megoldások születnek, amelyeket a a kommunikáció természetes csatornái a látás egyenként nem tudtak volna létrehozni.
Problémaelméleti megközelítés[ szerkesztés ] Problémaelméleti megközelítésben a résztvevők problémát oldanak meg. A problémát megfigyelik és megállapítják, majd megoldják.
Ez a megközelítés összefér a cselekvéselméleti megközelítéssel. Az egyik legfontosabb megoldandó probléma az önazonosság fejlesztése és megerősítése, amit a többi szereplővel való kapcsolat alakít. Ez például elérhető a saját élmények elmesélésével és mások hasonló történeteinek meghallgatásával. Jelelméleti megközelítés[ szerkesztés ] Népszerű megközelítés, ezt tanítják az iskolákban.
Itt a kommunikáció jelei egy közvetítő közegen, csatornán át haladnak, és a jelek bizonyos folyamatokat váltanak ki.
Ha a kommunikáció kölcsönös, akkor ezt úgy képzelik el, hogy időnként változik a jelek haladási iránya, mert az eddigi adótól a hallgató vette át a szerepet, és az eddigi adóból hallgató lesz. A szereplők mibenléte, társas aspektusok, öntudat, tervek, célok és cselekvés nem játszik semmi szerepet. Claude Shannon és Warren Weaver matematikailag ezzel a megközelítéssel írták le a kommunikációt.
Kommunikáció
A matematikai modellek kezelik a jelek és jelkombinációk sorozatát. A csatorna átviteli kapacitását is ehhez igazodva számítják ki. A matematikai kommunikációelmélet elfogadottsága miatt a jelelméleti és a cselekvéselméleti megközelítés nem mindig válik szét.
Természettudományi megközelítés[ szerkesztés ] Természettudományi megközelítésben eltekintenek az élőlények kommunikációja közben lezajló belső folyamatoktól. Bizonyos feltételek teljesülése esetén lemennek akár a molekulákig is, és molekulák közötti kommunikációról is írnak lásd sejtmemória, illetve beszélnek.
A kommunikációt a kommunikáció természetes csatornái a látás evolúció egyik hajtóerejének is tekintik. Az orvostudományban és a gyógyszerészetben a betegségek keletkezésére is segít magyarázatot adni.
Pszichológiai megközelítés[ szerkesztés ] A kommunikációpszichológiában a résztvevők belső, lelki folyamatait követik nyomon. Alapvetően egyéneknek tekintik őket. Az egyén pszichológiai leírásából kiindulva tekintetbe veszik a társas folyamatokat is.
Ebből a megközelítésből elméleteket és modelleket is alkotnak, amiket többek között terápiás célokra is használnak.
Account Options
A továbbképzéseken is gyakran előveszik ezeket az elméleteket. Paul WatzlawickDon D. Jackson és Janet H. Beavin pszichológusok terápiás tapasztalataikra építve alkották meg elméletüket ben, ami terápiás szemszögből közelítette meg a kommunikáció szerepét az emberi kapcsolatokban. Közös írásuk német fordítása népszerűvé tette a kommunikáció témáját a pszichológiában az es években. Ők írták le azt az alapvetést is, hogy nem lehet nem kommunikálni.
Friedemann Schulz von Thun Watzlawick nyomán alkotta meg a kommunikáció négyoldalú modelljét, amiben a kommunikációt négyoldalú folyamatként írta le. Ebben a modellben az adó és a vevő között az üzenet egy négyzetbe van fogadva, ami a következő aspektusokat tartalmazza: Téma: Miről beszél? Kapcsolat: Az adó és a vevő kapcsolata. Önkifejezés: Hogyan nyilvánul meg magáról az adó?
Szándék: Mit akar az adó a vevőtől? Grice szándékkifejezési és -felismerési modellje[ szerkesztés ] A pszichológia elismeri a kódmodellt, mint az emberi kommunikáció egyik mechanizmusát, de feltételez egy összetettebb, a szándékok kifejezésén, illetve felismerésén alapuló modellt is.
Az első jelentősebb elmélet Paul Grice nevéhez fűződik, melynek három egymásra épülő eleme van: a szándék központi jelentősége, az adott szándékra vonatkozó következtetések, és az ezeket a következtetéseket szolgáló vezérelvek, az úgynevezett maximák. A szándék központi szerepe leginkább a 'nem szó szerinti jelentés' példáján keresztül szemléltethető, ugyanis a kódmodell egyik kritikája az, miképp jut el a vevőhöz az adó által küldött, átvitt értelmű, ironikus vagy viccesnek szánt üzenet releváns tartalma.
Azaz, ha nem szó szerinti a jelentés, csak a dekódolás nem lehet elegendő egy nyelvi aktus megértésében. A nyelvi kódalkalmazással csak a szó szerinti jelentésig jutunk el, de ezen felül egy sor következtetést kell levonnunk, melyek különböző természetűek lehetnek. Figyelembe vehetjük például a kijelentés kontextusát, vagy feltételezhetjük, hogy a kommunikációs helyzet kooperatív, azaz hogy a felek adóként és vevőként látásvizsgálat megfejteni betartanak négy alapszabályhalmazt.
Ezek a kommunikáció természetes csatornái a látás ún. A kommunikációt kölcsönös egymásra hatásként értelmezi.
A résztvevőket egymásra ható testekként értelmezi, amelyek különféle hatások alatt állnak és azokra reagálnak. A hatások vonatkozhatnak az egyes élőlényekre, a közöttük végbemenő folyamatokra vagy anyagi környezetükre, vagy érinthetnek egyszerre több élőlényt is.
A legegyszerűbb élőlényeknél egyszerű hatás-reakcióként írhatók le. Az ember viselkedésének leírása ezzel a módszerrel nagyon összetett. Ez a megközelítés a Rendszerelméleti megközelítés[ szerkesztés ] Niklas Luhmann az es és az as években alkotta meg rendszerelméletét, amely magas szintű absztrakciójával és általánosság iránti igényével tűnik ki. Eszerint a kommunikáció egy társas termék, egy autopoietikus művelet, ami annak megőrzésére és elkülönítésére szolgál.
Ebben divatos szemüvegkeretek megközelítésben a kommunikáció természetes csatornái a látás a cselekvéselméleti tárgyalástól. Cselekvés helyett a résztvevőket az öntudatuk irányítja, és egyéniségüket mint pszichológiai rendszert fejezik ki.
Ezzel szemben a közösségek a kommunikáció által cselekszenek. Az elmélet jellemzője, hogy a közösségről szóló elméletét nem a cselekvéselméletre alapozza. Luhmann így foglalta össze a lényeget: Nem az ember tud kommunikálni, hanem a kommunikáció tud kommunikálni. Ez azt jelenti, hogy a kommunikáció további kommunikációt tud kiváltani, így a közösségek autopoietikusan megőrzik állapotukat a kommunikációval.
Hatékony kommunikáció - koteleslaszlo.hu
A közösségek a szerkezetek és a funkciók összefüggésében pszichés rendszereket képesek alkotni, hogyha kommunikációjukkal a témához kapcsolódó elemekhez csatlakoznak. Működhetnek hibásan is, hogyha a szelektív kommunikatív komponensek által nyújtott információra nem megértéssel, hanem félreértéssel reagálnak, és zavarják a folyamatban levő kommunikációt. A metakommunikáció ez most a kommunikáció természetes csatornái a látás feltétlenül szavak nélküli segíthet ezeknek a kiküszöbölésében.
Ennek a hátterében az áll, hogy meg kell különböztetni a közösségek autopoiesisét a pszichés rendszerek autopoiesisétől.
